Milyen az, amikor kezdünk valamit a műalkotással?

Kezdhetném azzal, hogy milyen amikor úgy tűnik, de nem konkrétan vele nem kezdünk semit. Éppen kezdeném a szakdolgozatom aprómunkáját. Álljon előttünk egy mp3 link, legyen ez mondjuk egy mp3 link, kis kiadónk mostanában legletöltöttebb kiadványáról (.at/on – Beautiful mind).

Egy “zenemű”, feltöltve egy tárhelyre, digitális formátumban, mely szoftverekkel készült, címe és szerzője ismert, linkje pedig ebben a blogposztban szerepel. Képzeljük el, hogy részletekbe menően átgondoltuk és feltártuk a kulturális kontextust és konnotációt esetünkben, amennyire csak lehetett! Képzeljük el, hogy rákérdeztünk a műalkotás hogy- és ígylétére is! Nagyszerű! Megtudtunk-e valamit róla egyáltalán, és ha igen mi az?

Sokan fejtik ki (helyettem) a fenti kérdéseket. Kulturális kontextusváltás, a műaltkotás létéből kibomló kozmológiai állandók (vicc volt), stb. Rengeteg dolgot megtudunk, azonban a kérdés, hogy mivel elégedünk meg. Számomra (legalábbis) nem elegendő, sőt elhibázott rögtön ezekkel kezdeni. Ingarden valami olyasmit próbál elmagyarázni egy vázlatos szövegében (Ingarden: Az esztétikai tapasztalat ismeretelméleti vizsgálatának alapelvei (ford. Bonyhai Gábor), in: Bacsó Béla (szerk.): Az esztétika vége – vagy se vége, se hossza? Bp. 1995.), hogy műalkotás létezik, de érdekesebb ennél az “esztétikai tárgy”, amit belőle alkotunk (konstituálunk). Mindez nagyon szép és jó! Akkor mindenki mehet haza, ugye?

Nem. Mert megint nem tudunk meg semmit arról, hogy mi történik (mit hajtunk végre?) valójában, amikor esztétikai tárgyat konstituálunk. Mi lenne, ha egy zene (az általánosság kedvéért legyen “audio-műalkotás”) esetében megpróbálnánk valami átfogó jelenséget megragadni, és annak konstitúcióját vizsgálni a befogadás közben? Ám legyen. De vigyázzunk, mert ügyünk egyre bajosabbá válna, ha ez a valami általános a hang lenne (ugye mindenki ismer legalább egy csendes zenét). Jönne csak megint, a “mi van, ha “nincs” hang, és milyen ha van hang”, vagyis az egzisztencializmus. A továbbiakban megpróbálom végigvinni e most már szakdoga-workshopként is működő blogon, hogy jól döntöttem-e, amikor az időt választottam. Lámpásaim Husserl időelőadásai lesznek (Husserl: Előadások az időről (ford. Ullmann Tamás és Sajó Sándor) Bp. Atlantisz, 2001.). (Ja amúgy nem-időben-tartó audio-műalkotást egyelőre nem tudok elképzelni, ti szóljatok, ha igen).

Ma, az első fenomenológia kurzus alkalmából pont sikerült ‘befejeznünk’ a honlapot. Egy-két menüpont még nem annyira szép, és egyelőre hiányzik az előző posztban is beígért előadás archívum, de úgy néz ki, hogy a héten orvosolni fogjuk a problémákat. Bármilyen visszajelzést szívesen fogadunk, mind a weblappal, mind a tartalmakkal kapcsolatban: legyen szó meglévő vagy új információról (“Kedves Filosz, Ha van egy fenomenológia-témájú írásod – legyen az megatanulmány vagy kisrecenzió – valahol pdf-ben a neten, ami még nem szerepel az oldalunkon, akkor légyszi szólj már nekünk róla, mert úgy szeretnénk kirakni a cikkarchívumunkba!”)

Ps. Tehát ma 17 órakor  “A fenomenológia határai” címmel Fehér M. István tart előadást az ELTE BTK i-épületének Bence termében. Folytatás október 22-én ugyanott ugyanakkor.

A régi fenomenologia.hu-t egy mezei blogmotor hajtja. Az oldal tartalmilag néhol következetlen, másutt nehezen átlátható volt. Fenszi screenshotok helyett megtekinthetitek az új honlap work in progress verzióját, mert igazándiból már majdnem kész is. A kíváncsiak láthatják, hogy már feltöltött információk szebben van elhelyezve külcsín és belbecs szempontjából is. De lássuk milyen újdonságok várhatók:

1) Nagyobb hírfolyam – igyekszem nemzetközi hírekkel elárasztani az oldalt, ebben ti is segíthettek majd! Ugyanitt megjegyzem, hogy igyekszem feljavítani az Interjú szekciót is – Magyarországon világhírű és külföldi sztárokkal.

2) Fenomenológia Naptár (a Romániai Fenomenológiai Társaság nagyszerű World Phenomenology Calendar ötlete alapján) – ez egy kedves kis publikus Google Naptár lesz, amit mindenki kedvére beágyazhat sajátjába; tartalmazni fogja a helyi fenomenológiai eseményeket

3) Előadás archívum – A tavaszi félév Tudattalanról szóló kollégiumával fogjuk kezdeni, de ahova ellátogatok kedves felvevőmmel (nomeg ha az előadó beleegyezik és a szeánsz is jól sikerült), annak az anyaga letölthető lesz majd mp3-ban + ha van fenomenológiával kapcsolatos hangfelvételetek régebbről, ne legyetek restek elküldeni

4) Sok más móka – Kihagytam valamit? Nem jutott eszembe még, de neked már igen? Szólj itt kommentben vagy bárhol máshol!

Batta Barnabás szerkesztésében készült Médium, Hang, Esztétika – Zeneiség a mediális technológiák korában című kötet azonban ennél mélyebbre megy, s az egyszerű urbánus legendák és szubjektív visszaemlékezések helyett zene-, kultúra-, és médiaelméleti kutatásokra alapozva olyan kérdéseket boncolgat, mint például az, hogy a robbanásszerűen bekövetkezett technikai fejlődés hatására milyen átalakulás figyelhető meg a zenei kultúrában, illetve hogyan lettek a zene és a létrehozását elősegítő kreatív eszközök mindenki számára hozzáférhetőek, és ezzel egyidejűleg ez hogyan alakította át magának a zenének a fogalmát.

A kötet tematikus blokkokra (Zenetörténet és zeneelmélet, Média-, és kultúraelmélet, Zenepszichológia és informatika, Zeneesztétika és zenefenomenológia, illetve Terjesztés és befogadás) szedve összesen 17 tanulmányt foglal magában, melyek között több hazai munka is helyet kapott, a java azonban mégis idegen nyelvű anyagok fordításaiból tevődik össze.

Ez utóbbi azonban jelentős terheket ró a könyv kiadásán munkálkodókra, a szerzői jogdíjak horribilis összegeket emésztenek fel, segítőkész szponzorok meg valamiért nem tülekednek. Éppen ezért a szerjesztő egy olyan kéréssel fordult hozzám, hogy ha tudok, segítsek támogatókat találni nekik. Elég nagy időparában vannak, mindössze három hét áll rendelkezésre, hogy összeszedjék a szükséges pénzösszeget, így mindennemű felajánlásnak örülnek.

Én úgy érzem, pénzen és a nevemen túl annyit tudok még ehhez pluszban hozzáadni, hogy megpróbálom minél több emberhez eljuttatni az üzenetüket. Ha úgy érzed szívesen segítenél, felajánlásodat az alábbi bankszámlaszámra küldheted el:

Béres Tamás
Unicredit Bank: 10918001-00000493-52480003
Közlemény: kötet

Fontos megemlíteni, hogy aki 4000 Forint felett támogatja ezt a nemes kezdeményezést, automatikusan jogosult lesz egy példányra a nyomtatásra kerülő munkából, ennél kisebb támogatás esetén pedig 50%-os kedvezményben részesül. (Forrás)

Esztétikai szappanoperánk negyedik részében, és egy múltkori facebook threadben is arra jutottunk, hogy jobban tesszük, ha magunkkal kezdjük a dolgokat, aztán jöhet a kulturális konnotáció (életvilág), a társaink (interszubjektivitás, “a másik”), stb. Lehet objektivitásokról beszélni egy műalkotással kapcsolatban, de meggyőződésemen (és magán a helyzeten) ez mit sem változtat.

Mennyiszer tehetetlennek érezzük magunkat, mikor egy zene vagy egy film (vagy bármi más mű) objektív kvalitásai a többiek számára valamiért mégsem tárulnak fel. Úgymond nem tudnak vele mit kezdeni vagy csak “alacsony kihasználtsággal” élik át azt. Akkor mi számít igazán, ha nem az ítélő szubjektum? Innen már csak egy lépés a Husserli fenomenológia.

Azt hittétek, hogy feladtam? Korántsem. Sőt, még csak most indul be a kaland igazán. Egyrészt folytatódni fog az esztétikai szappanoperánk, véget nem érő kérdésekkel kapcsolatos kérdésekkel, és most már tényleg lesznek interjúk és izgalmas vetélkedők is. Másrészt épp vadul gépelem be a jegyzeteimet a Cologne-Leuven Summer School-ról — az eseményt a Kölni Husserl Archiv szervezte, címe “The Essentials of Husserl’s Phenomenology” volt. A szépen kidekorált, egyszerű angol nyelven írt jegyzet felkerül majd a megújuló és kibővülő Fenomenológia.hu oktatási anyagai közé, az a honlap is nemsokára készen lesz. Végezetül annyit, hogy már biztosan nagy tömegek háborodhattak fel azon, hogy idecibálom a fenomenológiát, amikor ez a blog az esztétikával szeretne foglalkozni — erről fogok magyarázkodni a következő posztban.

Időről-időre(!) jelentkező újabb rovatunkban megpróbáljuk közelebb hozni a filozófiát és a webkettőt. Előfordult-e már veletek, hogy úgy megnéztetek volna valamit az [ide beírandó "kedvenc" esztétikai írásunk]-ból/ből, de nem találtátoka polcon, és a könyvtár is messze volt vagy már bezárt? Én ilyenkor azt csinálom, hogy beírom valamelyik torrentkeresőbe az adott mű címét. Sajnos magyarul nem találtam még soha semmit publikus helyen, talán majd egyszer eljön a hazai szellemtudomány-kalózkodás aranykora is. Kezdjük Kanttal.

Kikötés: Munkám során fontos, hogy az adott mű lehetőség szerint relatíve szép, nem levédett és nem l’art pour l’art jelleggel bescannelt pdf-ben legyen, persze igyekszem megőrizni nyitottságomat. “Tehát így”:

Kant, Immanuel: Az ítélőerő kritikája – angol nyelvű pdf (torrent)
Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája – angol nyelvű html (zipben) (torrent)
Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája – angol nyelvű hangoskönyv! (torrent)

Az igen trendi filozófus azonban esztétikai szappanoperánkban ezúttal még mindig nem kap szerepet (a szappanopera folytatását a vizsgaidőszakban, utolsó szigorlatomra készülés közbenre és utánra tervezem…). A kötelező olvasmányok terhétől sínylődő rendszeráldozat bölcsészhallgatók életét könnyítendő (főleg az olyanokén, akik ráadásul valamilyen szellemtudománynak nevezett területre ajánlották fel testüket és lelküket), egy olyan iszonyúan vicces Heidegger-paródiára hívnám fel ebben a posztban a figyelmet, amiről mindig azt hittem, hogy már mindenki ismeri. Ebben azonban újból és újból “tévedni látszom”. Íme: Heidegger Euklidész-értelmezése – írta Steiger Kornél (In: Ponticulus Hungaricus 2003/12)

Az alábbi rendezvényből számomra nem mindegyik előadás tűnik érdekesnek. Mégis teljes egészében kihelyezem ide a programot, hiszen milyen szép, hogy egy zenetudományi konferencián egy Dalos Anna nevű előadó is van…
Még nincs vége, olvass tovább! »

Szemniáriumi dolgozatot írok. Az egyik utolsót. Egy jóbarátom az alábbi szellemes parafrázist osztotta meg velem:

“A szerző esetenként hirtelen idézésre kényszerül. Kérjük, mindig szíveskedjenek hivatkozni!”