E befejező részben kiderül majd, hogy a kérdésünkre nem lesz (objektív, csak szubjektív) válasz. 3k- kolléga hozzászólásában szinte előre láthatta egyik bibliánk következő részét, melyben a barokk korszellem kerül összefoglalásra az objektivizmus-szubjektivizmus vita. Perrault építész kollégánk volt az, aki kilógott az akkori sorból, így az ő gondolatait foglalom össze:

-az arányok se nem szépek, se nem csúnyák, sőt leginkább nem társulnak kvalitásokkal
-a szépség természetes módon létezik
-azért tetszik nekünk, mert asszociálunk, megszokunk és történeti feltételekkel vagyunk körülbástyázva -> az a döntő, hogy egy épület kidolgozása mennyire fertőzi meg a társadalmunkat
(-Egy másik építész úr, Briseux is hasonló véleményen van, sőt, még inkább kihangsúlyozza az arányok feletti ízlésítélet szükségszerűségét)

E két elfeledett gondolkodó jelzi, hogy mire a felvilágosodáshoz érünk, nemhogy folytatódna a vita a szépség objektív, úgymond abszolút esztétikai létéről, hanem már semmilyen objektív szépséget nem ismernek el. Jöttek is az angolok (Hutcheson, Hume, Burk, …), itt már teljesen szubjektívvé vált a szépségfelfogás. Ha ez megvan, már minden általános művészetelvről is lemondhatunk? Nem hinném. Ironikusan szólva az a helyzet, hogy maradt a képzelet, az ízlés és az asszociációs folyamatok általános (objektív?) elmélete. (Hiszen mennyire gyanús az is, hogy Hutcheson szerint az ún. szép-érzék passzív. Kritikusai szerint e szép-érzéknek így pont az objektív szépséget kellene regisztrálnia, nemdebár?)

Aztán jött Kant. Az ő felfogása szerint az esztétikai élményt és tetszést az érzetek és az ítélet együttes cselekedete váltja ki. Ez pedig minden emberi lény esetében természeténél fogva adott. Majd következett a 19. század, ahol a pszichológia bekebelezni látszott az esztétikát. S ami a legjobb: A kérdés már túl általánossá, pontatlanná, “régimódivá” vált a 20. századra. Inkább a többi jelenséget kezdték vizsgálni (az asszociációt, a társadalmi konvenciókat, a történeti tudatot…). Ezzel be is fejeztük az első bűntény feltárását. Válaszunk arra, hogy melyik a jobb az objektivista és szubjektivista esztétika közül pedig csak valami ilyesmi lehet: “Az egyik és a másik meg mindkettő és egyik sem.” (Filozófiai kérdések esetén ne várjunk ennél többet…)